Celebvilág

Zinedine Yazid Zidane (kabilul: Zineddin Yazid Zidan), beceneve: Zizou (Marseille, 1972. június 23.) algériai származású francia labdarúgó.

Világ- és Európa-bajnok. 108-szoros francia válogatott, Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres európai Szuperkupa-győztes, UEFA-kupa-győztes, kétszeres olasz, egyszeres spanyol bajnok. A FIFA háromszor választotta az év labdarúgójának.

Utolsó mérkőzését 2006. július 9-én, a labdarúgó világbajnokság Franciaország-Olaszország döntőjén játszotta, melynek 110. percében egy súlyos, szándékos szabálytalanság miatt (mellbe fejelte az őt provokáló olasz Marco Materazzit) kiállították.

Zinedine Zidane ugyan Franciaországban, Marseille „La Castellane” negyedében született, apja – aki az 1950-es évek óta lakik Marseille-ben, soha sem vette fel a francia állampolgárságot – Algériából származik, annak északi hegyvidékéről, a kis-kabiliai Bedzsája városából. Születési helye okán Zidane francia állampolgár, ugyanakkor apja révén algériai (kabil) is.

A kezdetek

Korán megmutatkozott, hogy nagy érzéke van a labdarúgáshoz. Tízévesen kezdett futballozni egy lakóhelyéhez közeli futballklubban (US Saint-Henri); Majd az SO Septèmes-les-Vallons-ban folytatta. Innen hívták be továbbképzésre az Aix-en-Provence-i regionális sportközpontba (CREPS), ahol mindössze három napot töltött. Játékát látva ugyanis a Cannes-i Futball Sportegyesület 14 évesen leigazolta, s 15 évesen már a csapat középpályása lett.

1989. május 20-án debütált a francia bajnokság első osztályában az FC Nantes ellen. Első osztálybeli első gólját ugyancsak az FC Nantes ellen szerezte 1991-ben.

A bordeaux-i évek

Zidane-t 1992-ben igazolta le a Girondins de Bordeaux Futballklub. Itt ismerkedett össze másik két jövőbeni francia válogatott játékossal, Christophe Dugarry-val és Bixente Lizarazu-val, akikkel olyan triót alkottak, melyet csakhamar „bordeaux-i háromszögként” emlegettek. Ők hárman ugyanis gyakorlatilag csukott szemmel megtalálták egymást a pályán. Zidane már az első szezonban 10 gólt lőtt, majd további hatot a következő három szezonban.

A legenda szerint mielőtt a francia válogatott tagja lett, Abdelhamid Kermali, az algériai válogatott akkori vezető edzője nem tartott rá igényt, mert „nem találta elég gyorsnak” a castellane-i gyereket. Viszont Zidane a Le Buteur 2005. május 7-i számában személyesen cáfolja a fenti állítást.

1994. augusztus 17-én Bordeaux-ban játszott első ízben a francia labdarúgó-válogatottban a cseh labdarúgó-válogatott ellen. A 63. percben pályára léptetett Zidane két góljával (85. és 87. perc) mentett pontot Franciaország. Mindemellett közel egy évet kellett várnia, hogy teljes értékű játékosként léphessen pályára. Csak 1995-ben, az 1996-os Labdarúgó Európa-bajnokság (EURO 1996) selejtezői során engedte teljes játékidőben pályára Aimé Jacquet, a francia válogatott edzője.

A Juventusban

1996-ban, miután a Girondins de Bordeaux kikapott az UEFA-kupa döntőjében, Zidane-nal szerződést írt alá a torinói Juventus FC, az a klub, amelyben annak idején Michel Platini is kibontakozott. Időközben, egy bordeaux-i emberpróbáló szezonnal és egy – nem sokkal a torna előtt bekövetkezett – autóbalesettel a háta mögött, részt vett az EURO 1996 játékokon Angliában. A franciák a bolgárok és a románok legyőzésével, a spanyolok elleni döntetlennel és a hollandok elleni büntető-párbajjal jutottak el az elődöntőig, ott ugyancsak 11-esekkel kaptak ki a csehek ellen. A tornán Zidane nem tudta hozni legjobb formáját.

A Juventus-ban viszont szárnyalt, a legmagasabb európai szintekre jutott és számos megfigyelő a világ legjobb játékosát látta benne.

Világhírnév

Az 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két, szöglet utáni fejesgólt jegyzett a Brazília elleni döntő mérkőzésen, s ezzel Franciaország megszerezhette első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta France football szakmagazin által odaítélt aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól az év játékosa címet. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel (világbajnokság és Európa-bajnokság – ebben a sorrendben) addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Teljesítményével Zidane ismét elnyerte az év FIFA-játékosa címet.

2001 nyarán Zinedine Zidane 75 millió eurós rekordösszegért igazolt át a Real Madrid-ba. Játéka tovább fejlődött a spanyol klubban, amellyel 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A döntőben 2:1-re győztek a Bayer 04 Leverkusen együttese ellen. Zidane olyan helyzetből lőtt gólt, mely ballábasoknak is dicsőségére válna.

A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság nem úgy sült el, ahogy várta. Görögország a negyeddöntőben óriási meglepetésre búcsúztatta Zidane-ékat, és ő emiatt (is) 2004. augusztus 4-én bejelentette visszavonulását a francia válogatottból. 2005. augusztus 3-án – gyakorlatilag egy évvel később – azonban visszatért azzal, hogy – amennyiben a franciák továbbjutnak – a 2006. évi világbajnokság végéig kerettag marad.

Visszatérése utáni első mérkőzés augusztus 17-én volt Elefántcsontparti labdarúgó-válogatott ellen, melyet a franciák 3-0-ra nyertek – egy gólt Zidane lőtt. Ekkor nevezték ki a válogatott csapatkapitányának.

Ő vezette a kékeket a 2006. évi németországi világbajnokságon, ahol két kezdeti döntetlen (Svájc: 0-0, Koreai Köztársaság: 1-1) után a harmadik csoportmeccsen 2 góllal kellett verni Togót a biztos továbbjutáshoz. Zidane sárgák miatt nem játszott, de a gallok így is 2-0-ra nyertek és csoportmásodikként jutottak tovább. A további mérkőzéseken előbb a spanyolokat verték 3:1-re, majd a brazil válogatottat 1:0-ra. A 34 esztendős Zidane bámulatos formában irányította az európai csapatot. Szemet gyönyörködtető cselekből, hajszálpontos passzokból tartott bemutatót a világ előtt, s Zidane-nak a gólban is elévülhetetlen érdemei voltak.

Marseille városa egy 10×15 méteres óriásportrét festetett gyermekéről egy épület falára, mely a tenger öblére és kikötőre néz.

A Real Madridban

Ha Zidane első madridi évei lehetővé is tették a spanyol bajnoki cím elnyerését, és főleg karrierje során először és egyetlen alkalommal elnyerni a Bajnokok Ligáját, hamarosan megmutatkoztak Florentino Perez „óriássztárok” politikájának korlátjai. 2003 óta a nagy Real semmit sem nyert meg, és mind a pályán, mind pedig a klub állományában és szervezetében bizonytalanság mutatkozott. Ez volt az oka, hogy a válogatottban 10-es számmal játszó francia fizikai állapota romlani kezdett, míg végül 2006. április 25-én bejelentette: a németországi világbajnokság után végleg visszavonul.

A képességeivel tisztában lévő Zidane elismerte, hogy már messze nincs azon a szinten, mint karrierje csúcsán, és lejárta előtt egy évvel felbontja szerződését. Döntésében kétségkívül nagy szerepet játszott az őt a Real-hoz szerződtető Florentino Perez távozása is. Zidane utolsó mérkőzését a Villarreal ellen játszotta a Bernabéu stadionban. Az őt köszöntő szurkolók egyértelmű bizonyságát adták, hogy a számukra Zidane örökre a világ egyik legnagyobb játékosa marad. Egyébként Zidane, egy XXI. századi portré címmel 2006 májusában Franciaországban mozikba került dokumentumfilmet versenyek kívül vetítették a 2006-os cannes-i filmfesztiválon.

2006. július 1-jét arany betűkkel jegyzik Zinedine Zidane életében. A francia válogatott játékosainak nem került nagy erőfeszítésébe ellenőrzése alatt tartani a meccset az erőtlen brazilokkal szemben; a főszereplő a csapatkapitány lett. Ezen a napon Zidane szárnyalóbb volt, mint valaha, a FIFA a meccs emberének választotta. Triblizett, zsonglőrködött a brazil játékosok feje felett, és főleg – élete során először – döntő jelentőségű passzt adott Thierry Henry-nak. E meccs után egyébként Pelé király „mágusnak” nevezte Zidane-t. A döntőben lőtt góljával Vavá, Geofrrey Hurst és Pelé nyomdokaiba lépett, akik világbajnoki döntőn három gólt rúgtak. Pályafutása megdicsőüléssel végződhetett volna…

Emlékezetes góljai

Noha a szurkolók emlékében elsősorban az 1998-as labdarúgó-világbajnokság döntőjében lőtt két gólja maradt meg, Zidane az utóbbi idők francia futballjának nagy pillanataiban jelen volt. Első válogatott mérkőzésén két góllal iratkozott fel a tabellára a csehek elleni barátságos mérkőzésen. 1998 elején – néhány hónappal a világbajnokság Stade de France-beli döntője előtt – ő rúgta az első gólt a stadionavató mérkőzésen (Franciaország-Spanyolország 1-0).

A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság negyeddöntőjében a spanyolok ellen szabadrúgásból talált be (a vége: 2-1-es francia siker lett), majd az elődöntő hosszabbításában egy büntetőt érvényesített a portugálok ellen (aranygóllal, és itt is 2-1-gyel jutottak tovább a franciák), és ezzel 16 év után döntőbe juttatta a francia válogatottat. A gól után örömkört futva ugyanazokat az önkéntelen mozdulatokat tette, mint Michel Platini az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság elődöntőjében, szintén a portugálok elleni mérkőzésen.

2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjében a Real Madrid játékosaként feledhetetlen gólt lőtt bal lábbal, s ezzel csapata 2:1-re verte a Bayer 04 Leverkusent és megnyerte a kupát.

Franciaország első 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon játszott mérkőzésén, a rendes játékidő végén még 0-1-re állt Anglia ellen (David Beckham tizenegyest is hibázott). A hosszabbításban aztán jött az amúgy szürkén játszó Zidane és a 91. percben szabadrúgásból egyenlített, majd a 93. percben értékesítette a megítélt büntetőt is, így csodálatos hajrával a franciák nyertek 2-1-re.

A 2006-os labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjében – a spanyol szurkolók visszavonulására tett gunyoros megjegyzéseire adott csattanós válaszként – nagyszerű akciógólt lőtt; ezzel a franciák 3-1-es végeredménnyel jutottak a negyeddöntőbe. Ott a Ronaldo vezette brazilok ellen ismét a pályája csúcsán tündöklő, régi Zizou-t lehetett látni: mérkőzést eldöntő gólpasszt adott Thierry Henry-nak, s ezzel megkapta a FIFA-tól a mérkőzés legjobb játékosa címet. Az elődöntőben a portugálok ellen tizenegyesből lőtt gólja a „kékek” döntőbe jutását eredményezte.

A 2006. évi világbajnokság döntőjének 7. percében, Marco Materazzi szabálytalanságát követően, „Panenka-módra” lőtt tizenegyesből szerzett egy, a felső kapufáról bevágódó gólt.

Család

Nős, felesége: Véronique, négy fiúgyermekük van: Enzo, Luca, Théo és Elyaz.

Jövedelme

A nagy sportoló kortársakhoz hasonlóan Zinedine Zidane is egyre kiemelkedőbb jövedelemre tett szert. A francia Le Figaro Magazine szerint Zidane mintegy 300 ezer eurót kapott meccsenként, azaz – éves bázist alapul véve – másodpercenként 55 eurót keresett. ^[3]

A nemzetközileg ismert labdarugók jövedelme nemcsak a játékból származik, hanem reklámbevételekből is, azaz Zidane évente mintegy 14 millió eurót kap, mely összeg 44%-a reklámszerződésekből származik.^[4]

Világviszonylatban persze Zidane jóval Tiger Woods mögött van: nemzetközi szinten a labdarugók közel sem keresnek annyit, mint például a golfozók vagy a Forma-1-es versenyzők. Franciaországban Zidane a legjobban kereső személy, megelőzve Thierry Henry-t.

Elért eredményei

Számokban

• Bajnokság: 506 mérkőzés, 95 gól
• Európa-kupa: 117 mérkőzés, 23 gól
• Kupák: 52 mérkőzés, 7 gól
• Francia válogatottság: 108 mérkőzés, 31 gól

Összesen: 794 mérkőzés, 156 gól, azaz 0,19 gól mérkőzésenként.

Nemzeti válogatottként

• 108 francia válogatott mérkőzésen 31 gól (7 alkalommal csereként, 101 alkalommal kezdő játékosként, ebből 25 alkalommal csapatkapitányként).
• Az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokság bronzérmese ( Franciaország)
• Az 1998. évi labdarugó világbajnoki francia válogatott tagja ( Franciaország)
• A „II. Hasszán-tornát” megnyerő válogatott tagja (1998 és 2000) ( Franciaország)
• A 2000-es labdarugó-Európa-bajnok válogatott tagja ( Franciaország)
• A 2006-os labdarúgó világbajnokság ezüstérmese ( Franciaország)

Klubban

• Világkupa-győzelem: 1996 (Juventus ), 2002 (Real Madrid )
• Európai Szuperkupa-győzelem: 1996 (Juventus ), 2002 (Real Madrid )
• UEFA Bajnokok Ligája győztes: 2002 (Real Madrid )
• UEFA Bajnokok Ligája döntős: 1997 és 1998 (Juventus )
• UEFA-kupa: 1996 (Girondins de Bordeaux )
• Olasz bajnokság: 1997 és 1998 (Juventus )
• Spanyol bajnokság: 2003 (Real Madrid )
• Olasz Szuperkupa-győztes: 1997 (Juventus ))
• Spanyol Szuperkupa-győztes: 2002 és 2003 (Real Madrid )
• Intertotó Kupa-győztes: 1995 (Bordeaux ), 1999 (Juventus )
• Luigi Berlusconi Kupa-győztes: 1998, 1999 és 2000 (Juventus )
• Santiago Bernabéu Torna-győztes: 2003 és 2005 (Real Madrid )

Személyes elismerései

• 1994: legígéretesebb francia játékos (UNFP Oscar)
• 1996: a francia bajnokság legjobb játékosa
• 1997: Európa második legjobb játékosa (Onze Mondial)
• 1998: Aranylabda, Európa legjobb játékosa (Onze Mondial), az olasz bajnokság legjobb külföldi játékosa, az év legjobb játékosa (FIFA), a „francia bajnokok bajnoka” (L’Équipe), az év legjobb francia játékosa, az év játékosa (World Soccer), az év játékosa (RSS), a Becsületrend lovagja
• 1999: Európa harmadik legjobb játékosa (Onze Mondial)
• 2000: Európa legjobb játékosa (Onze Mondial), az év legjobb játékosa (FIFA), a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság legjobb játékosa, az évszázad második legjobb játékosa (L’Équipe), a francia TOP 50-es listán a legnépszerűbb személyiség
• 2001: Európa legjobb játékosa (Onze Mondial), az olasz bajnokság legjobb játékosa
• 2002: Európa második legjobb játékosa (Onze Mondial), a Bajnokok Ligája döntőjének legjobb játékosa, az év legjobb francia játékosa, az év európai játékosa (El Pais), az ENSZ szegénység elleni nagykövete
• 2003: Európa második legjobb játékosa (Onze Mondial), a France Football ezüst csillagja, az év legjobb játékosa (FIFA), a Mediterrán-játékok nagykövete
• 2004: a FIFA 100 tagja, a félévszázad legjobb játékosa (FIFA)
• 2005: a spanyol bajnokság legjobb külföldi játékosa
• 2006: a labdarugó világbajnokság legjobb játékosa (FIFA Golden Ball Award)

Luís Figo (Almada, 1972. november 4. – ) visszavonult portugál labdarúgó, utolsó csapata az olasz Serie A-ban szereplő Internazionale volt. Irányító vagy szélső középpályás posztokon volt bevethető

Figo a Sporting csapatában kezdte pályafutását, mely már több nagy játékost adott a világ labdarúgásának. Az itt töltött ideje alatt, 1991-ben hívták be először a portugál nagyválogatottba. Előtte már megnyerte az U-20-as VB-t és az U-16-os EB-t az ország korosztályos válogatottjaival.

FC Barcelona

1995-ben Figót megbabonázták a külföldi óriásklubok ajánlatai, ezért nem tudta eldönteni, hogy a Juventust vagy Parmát válassza. Végül mindkét gárdához aláírt, ami miatt két évre eltiltották attól, hogy olasz klubhoz igazoljon. A középpályás azonban ezzel nem járt rosszul, hiszen így leigazolta őt a Barcelona, ahol Johan Cruijff irányítása alatt közönség kedvenc, csapatkapitány és szimbólum lett.

Figo sikertörténete tehát 1995-ben vette kezdetét. A katalán csapatnál töltött ideje alatt egyszer megnyerte a KEK-et és kétszer egymás után a spanyol bajnoki címet. 2000-ig 172 alkalommal viselte a gránátvörös-kék mezt és 30 gólt szerzett. A belgák és hollandok által közösen rendezett EB előtt a Manchester United menedzsere, Sir Alex Ferguson szerette volna megszerezni őt David Beckhamért cserébe. Az üzlet végül nem jött létre.

Real Madrid

2000-ben Figo ellentmondásos körülmények között a Real Madridhoz igazolt, akkor világrekordnak számító 65 millió euróért. Ez tovább növelte az ellenségeskedést a Barcelona és a Real között. A játékos első évében el is kezdte törleszteni hatalmas vételárát a pályán mutatott teljesítményével. Akkor segített csapatának spanyol bajnokságot nyerni és bejutni a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. Ebben az évben a FIFA az év játékosává is megválasztotta. A 2001/02-es évadban a Királyi Gárda bejutott a BL döntőjébe, ahol Figo is játszott sérülése ellenére, csapatával végül 2-1 arányban legyőzték a Bayer Leverkusent. 2003-ban tíz bajnoki góljával nagy szerepe volt abban, hogy a Real újabb bajnoki címmel gazdagodott. Ezek után a csalódás időszaka következett. A következő szezonban Figo kilenc gólja ellenére a madridiak csak negyedikek lettek a La Ligában, a BL-ből kiestek a legjobb nyolc között és a Spanyol Kupa döntőjében is kikaptak. Ekkortájt jött létre egy rövid életű weboldal is, az AntiFigo.com, melyet főként a Barcelona szurkolói látogattak.

A 2004/05-ös egy változó sikerű szezon volt Figo és a Real Madrid számára is. A portugál játékos összeveszett az akkor menedzserrel, Vanderlei Luxemburgóval, aki a kispadra száműzte őt. Az évad után ezért szóba hozták őt a Liverpoollal és az Internazionaléval is, végül az utóbbihoz került ingyen 2005. augusztus 5-én.

Internazionale

Első milánói szezonjában Figo 34 alkalommal lépett pályára, és a csapat harmadikként végzett a Serie A-ban, végül mégis bajnokok lettek a bundabotrány miatt. A következő évben már a pályán nyújtott teljesítménynek köszönhetően nyert bajnokságot az Inter.

Figo a 2008/2009-es évad után visszavonult az Internazionale csapatából.

• Sporting Lisszabon 1989-1995
• FC Barcelona 1995-2000
• Real Madrid 2000-2005
• Internazionale 2005-2009

Eredményei

• Portugálkupa-győztes: 1995
• Spanyolkupa-győztes (Copa De Rey): 1996,1998
• Spanyol szuperkupa-győztes: 1996,2001,2003
• Spanyol bajnok: 1998,1999,2001,2003
• KEK-győztes: 1997
• BL-győztes: 2002
• Európai szuperkupa-győztes: 1997,2002
• Világkupa győztes: 2002
• Olasz bajnok: 2006,2007,2008,2009
• Olaszkupa-győztes: 2006
• Olasz szuperkupa-győztes: 2005, 2006, 2008

Válogatottsága

• Először: 1991. október 12.
• Luxemburg-Portugália
• Mérkőzések száma: 127
• Gólok: 32

Egyéni sikerei

• Az év játékosa Portugáliában:1995,1996,1997,1998,1999,2000
• Aranylabdás: 2000
• Az év játékosa (World Soccer): 2000
• Az év játékosa (FIFA): 2001

Személyes információk

Felesége egy svéd model, Helen Svedin. Három lányuk született: Daniela (1999), Martina (2002), és Stella (2004).

Lapite Oludayo (Ibadan, Nigéria, 1976. április 17.), ismertebb nevén Fekete Pákó énekes, kongadobos. Elsősorban mulatós dalairól és botrányairól híres. Nős, két gyermek édesapja

1994-ben ösztöndíjjal érkezett Magyarországra és az ELTE jogi karán nemzetközi jogot hallgatott.^[3] 6 éves kora óta (1981) zenél, Nigériában számos profi zenekarban játszott, mint kongás és énekes. Magyarországon az Afro Bongo tradicionális afrikai zenét játszó zenekarban szerepelt először, később kongashow-val szerepelt az ország több klubjában. Első lemezén magyar mulatós dalokat énekelt, amire szerinte nagyon jól lehet kongázni.

Harmadéves volt az ELTE jogi karán, amikor rájött, hogy őt csak a zene érdekli. Saját bevallása szerint mindig is zenész volt, már kisgyerekkorában is, Nigériában, ahol volt egy zenekara. A családja nem gazdag, így ösztöndíjasként került hazánkba, mint a nővére is.

Eleinte nem volt könnyű dolog a zenészpályán elindulnia, de végül találkozott a Firestarter Kiadó embereivel. Ők adtak neki „nevet”, bár eredetileg Fekete Palkónak szerették volna elnevezni, de mivel ezt nem tudta rendesen kiejteni, ezért a Pákó mellett döntöttek.

Gyermekei

Bár a sajtóban többször napvilágot látott a hír, hogy 10-nél is több gyermeke van, utóbb kiderült, hogy igazából két gyermek édesapja.^[4]

Első gyermekét, az 1998-ban született Rajmundot volt felesége eltiltotta tőle.

Második gyermeke 2008. március 11-én este született meg Lapite Plank Bence néven.^[5]

Botrányai

2008.januárjában a Bombagyár Rádió adásába hívták meg vendégként beszélgetésre. A rádióban kifejtette véleményét többek közt a zsidókról, cigányokról, az ország helyzetéről is. A stúdióban kérésre náci karlendítést mutatott be. Az esetről videófelvétel is készült.^[6] Mint később állította, úgy ment interjút adni, hogy fogalma sem volt, kiknek kell nyilatkoznia és miről. Szerinte mikor kiderült, hogy egy “rasszista rádió” látja vendégül, a korábbi szélsőjobbról érkező fenyegetések miatt ijedtében Tomcaték minden kérésének eleget tett, mivel féltette életét. Ezzel szemben Tomcaték állítása szerint Pákóval az interjút megelőző telefonbeszélgetések során többször közölték, hogy milyen műsorba invitálják. A rádiósok honlapjukon elismerték, hogy Pákó tőlük hallott először Szálasiról, és ők tanították be a karlendítést is,^[7] ám tagadták, hogy a zsidókról és cigányokról elmondott véleményt ők adták volna Pákó szájába. Tomcat a nyilatkozathoz fűzött kommentárjában^[8] állítja: semmilyen módon nem fenyegették meg Pákót, mint a videón is látszik, közterületen, az Oktogonon találkoztak vele, ahonnan szabad elhatározásából tartott velük. Az interjú után Tomcat feljelentést tett Pákó ellen rágalmazás minősített esete miatt. A Fővárosi Főügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette a Pákó által a Bombagyár szerkesztői ellen kényszerítés alapos gyanúja miatt feljelentés nyomán indult eljárást, és Fekete Pákó ellen 2008 áprilisában hamis vád bűntette miatt indított eljárást.

Az eset után a TV2 és az RTL Klub közölte: Pákó többé nem szerepelhet a képernyőn.^[9] Ennek ellenére Pákó szerepel az RTL Klub Celeb vagyok, ments ki innen! (2008) és a Kalandra Fal! (2009) című műsorában.

2008. január 31-én Hajdú Péter a Frizbi című műsorban megkísérelte összehozni Pákót és Tomcatet egy beszélgetés erejéig. Pákó azonban, mikor megtudta, hogy Tomcat is a stúdióban tartózkodik, elrohant a helyszínről, majd nem sokkal később három rendőr kíséretében tért vissza, akiket Hajdú elleni intézkedésre kért fel. Mint a rendőrök elmondták, valójában azért jöttek ki, mert Pákó azt állította nekik, hogy erőszakkal akarták a stúdióban tartani, majd megkergették. Egyes hírek szerint az történt, hogy Pákónak kisebb gondot okozott kimenni egy kifelé nyíló ajtón, ugyanis azt befelé rángatta, az őt követő fotósokat pedig verőembernek nézte. ^[10] A rendőrök végül közölték Hajdúval, hogy írnak egy jelentést, és elhagyják a helyszínt. Hajdú Péter az eset kapcsán később elmondta: az okozott botrány miatt Pákót többé nem hívják meg a Frizbi adásába.^[11] Ez után az énekes eltűnt a médiából, ami a Celeb vagyok, ments ki innen! című RTL Klub-műsorral tört meg 2008 végén.

Fekete Pákó ellen jelenleg hamis vád bűntette és rágalmazás miatt folyik eljárás, amiért Tomcatet és a Bombagyár szerkesztőit bűncselekménnyel vádolta meg.

2010. szeptember 2-án a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében megállapította: Pákó kijelentései valóban nem igazak, és súlyosan megsértette a Bombahír szerkesztőinek jóhírnévhez való jogát. A fekete celebet 500 ezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezték. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is helybenhagyta és jogerőre emelkedett.

Benkő Dániel (Budapest, 1947. július 29. –) magyar lant- és gitárművész.

Zenészi pályafutása

1969-1971 között Szendrey-Karper László tanítványa volt. 1971-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző intézetét. 1971-1973 között Angliában lant mesterkurzuson vett részt. 1976-ig gitártanárként dolgozott, majd a Zeneakadémia lant professzora, illetve a groznjani nemzetközi lantkurzus és a Kloster-Langwaden zenei vezetője lett. 1971-ben megalakította a Bakfark Consortot, és velük együtt koncertezik a világ szinte valamennyi országában. 1984-től a Céh Művészeti Alkotó és Kutatási Egyesület elnöke. 1994 óta az V. kerületi örmény kisebbségi önkormányzat képviselője. A magyar kultúra népszerűsítése terén elért eredményeit 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el.

Tévésorozatokban

A 2000-es években, a vezető kereskedelmi tévék előtt a Budapest TV-n szerepelt. 2008-ban részt vett az RTL Klub tévécsatorna Celeb vagyok, ments ki innen! és a Vacsoracsata című műsorában, majd 2009 szeptemberétől az RTL Klubon Benkő feleséget keres című műsorának főszereplője volt 2010-ben pedig a Való Világ című műsor negyedik szériájában is volt szereplése. Benkő Dániel megosztotta a közvéleményt botrányos viselkedésével, amelyet sokan kifogásoltak.,később a TV2 ezek megőrültek műsorának volt szereplője a zöld malacok csapatában.

Diszkográfia

• 1983 Ezer év gitáron
• 1985 Ave Maria
• 1985 Pop antico
• 1987 Spanyol gitár
• 1989 Gitároperett
• 1990 Pihentető muzsika
• 1996 Gitár álom
• 1997 On seven instruments
• 1999 Guitar serenade
• 2009 Szerenád

Könyvei

• 2008 Botrány! – Elveszett királyságom története

Amy Jade Winehouse (London, Southgate, 1983. szeptember 14. – London, 2011. július 23.) ötszörös Grammy-díjas, angol soul-, jazz-, és rhythm and blues-énekesnő és dalszövegíró volt.

Első albumát, a 2003-ban megjelent Frank-et Mercury-díjra jelölték. Az énekesnőnek két Ivor Novello-díjat is ítéltek, az elsőt 2004-ben, a Stronger than Me című daláért, míg a másikat 2007 májusában a 2006-os Back to Black című albuma első kislemezéért, a Rehabért. 2007. február 14-én BRIT díjat nyert a Legjobb női előadóművész kategóriában (az elismerésre a Legjobb brit album kategóriában is jelölték). Július 17-én bejelentették, hogy a „Back to Black” egyike azon 12 albumnak, mely szerepel a 2007-es Mercury-díjra jelöltek listáján, és az énekesnőt még ugyanebben az évben háromszor jelölték az MTV Video Music Awardsra.

2011. július 23-án holtan találták londoni lakásában. Az ok valószínűleg drogtúladagolás, bár ezt egyelőre hivatalos szervek nem erősítették meg.

Zsidó származású muzsikuscsaládban nőtt fel Észak-Londonban, a családi hagyománynak megfelelően soul-, jazz- és r&b-énekesnővé cseperedett. 2003-ban debütált Frank című albumával, amelyről később azt nyilatkozta, csak 80%-ban érzi magáénak, ugyanis a kiadó nyomására olyan dalokat is bele kellett tennie, amelyeket nem szeretett. A Franket 2006-ban a „Back To Black” című album követte, élén a provokatív, „Rehab” című dallal. Ebben arról énekel, hogyan utasította vissza az alkoholelvonót, amelyre menedzserei küldték volna, s miért választott az incidens után új menedzsereket. Csodálatos hangja és időnként a hatvanas éveket idéző méhkas-frizurája mellett magánéletével hívja fel magára a brit pletykalapok figyelmét, amelyek élvezettel foglalkoznak étkezési zavaraival, mániás depressziójával ^[4] és a testét borító tetoválásokkal is, valamint drog- és alkoholproblémáival.^[5]

Fiatalkora és a zenei hatások

Amy a londoni Enfield déli részén látta meg a napvilágot zsidó zenészcsalád sarjaként. A zenészcsalád tagjainak foglalkozása: Édesapja Mitchell Winehouse taxisofőr, édesanyja, Janis gyógyszerész, testvére Alex. Az énekesnő Southgate külvárosában nőtt fel és az Ashmole iskolában tanult. 10 éves korában amatőr R&B bandát alapított, melyet Sweet n sournak nevezett el. A csapatot a „kis zsidó Salt-n-Pepa”-ként jellemezte. 12 éves korában beiratkozott a Sylvia Young Színitanodába de állítólag nem tudott érvényesülni és 14 évesen piercinget rakatott az orrába. Később a BRIT Schoolban tanult Selhurstban, Croydonban.

Winehouse első gitárját 13 évesen kapta. Tizenhat éves korára tökélyre fejlesztette énekhangját, miután soul-énekes barátja, Tyler James elküldte a demófelvételt egy ügynökségnek.

Amyre nagy hatással voltak a jazz, a funk, és a soul nagyjai, mint például Ray Charles, Frank Sinatra, Nina Simone, Sarah Vaughan, Charles Mingus, Nat Cole, Donny Hathaway, Dinah Washington, Thelonius Monk és mások.

Karrierje

Frank, avagy a debütálás és a folytatás, a Back to Black

Frank Bemutatkozó albuma, a Frank, 2003 őszén jelent, Amy saját számaival és 2 feldolgozás dallal. Az album rendezője, Salaam Remi a híres hip-hop, R&B producer volt (ő később, a Back To Black munkálataiban is aktívan részt vett).

Dzsesszes hangulatú albumával elnyerte a közönség szeretetét, és a kritikusok figyelmét is kiharcolta. A Frank csupa jó kritikát kapott és még az év albumának is jelölték, 2004-ben Ivor Novello-díjat zsebelhetett be a korongért.

Back to Black Amy Winehouse legújabb albuma, amely igazán híressé tette őt, 2006-ban jelent meg. Olyan slágereket tartalmaz, mint például a “Tears Dry on their Own” vagy a “Rehab” című szám, amely világszerte ismertté tette és hetekig vezette a slágerlistákat.

Alkoholizmusa

Az énekesnő 2011-ben fejezte be az alkoholelvonó kúráját.

2011. júniusában 12 napos európai turnéja első állomásán Belgrádban, nagyjából 20 000 néző előtt részegen lépett színpadra. A közönség kifütyülte. A turné további, nyárra tervezett állomásait – köztük a Sziget Fesztivált – ezután lemondták.

Halála

2011. július 23-án holtan találták otthonában. A Clickmusic értesülései szerint a halál oka drogtúladagolás, bár ezt egyelőre a hivatalos szervek nem erősítették meg. Amy Winehouse két hónappal a 28. születésnapja előtt hunyt el, ezzel csatlakozott a rockzene hírhedt 27-es klubjához, azon énekesek / zenészek csoportjába, akik 27 éves korukban haltak meg.